4.rész: A kávézóban

Mivel a suliba csak 9-re kell beérni, a csajokkal mindig félkor találkozunk a Brilliante Coffe-ban, ami csak két kilométerre van a gimnáziumtól. Szokás szerint utolsónak értem be, a lányokat ugyanis mindig korábban berendelem, mert ha egyedül kéne ücsörögnöm, míg megjönnek, az totál boiteux lenne. Ez franciául a gáz.
Leparkoltam a bejárat közelében. A napszemüvegemet feltoltam a fejemre, a táskámat a könyökhajlatomba akasztottam, így sétáltam be az épületbe. Ahogy beértem, rögtön láttam, hogy baj van: rajtam kívül csak három lány van.
-Hol van Elisa?-Kérdeztem köszönés nélkül, majd helyet foglaltam a nekem fenntartott széken.
-Eltört a lába.-Mondta Hannah.
-Igen, úgyhogy nem tudott jönni, mert begipszelték.-Folytatta a sztorit Kitty.
-Oh, ez tragikus!-Kezdtem.-Totál crédibilité leszek három barinővel! Ez franciául a hiteltelen.-Szóltam, mire a többiek helyeslően bólogattak. Erre megérkezett a pincér.
-Mivel szolgálhatok?-Kérdezte.
-A szokásosat kérnénk!-Válaszolt Regi, aki eddig szótlan volt.
-Khümm!-Köhhentettem.-Szóval, a szokásosat szeretnénk.-Kikérem magamnak, itt én vagyok a vezéralak, ne ő dumáljon! Oké, félreértés ne essék, nagyon bírom a barátnőimet, de ne szólj szám, nem fáj fejem.
Két percen belül megérkezett a kaja: nekem triplacsokis süti és kávé, Hannah-nak friss saláta és baracklé, Kitty-nek tonhalas szendvics és ásványvíz, Regi-nek vanilliás-málnás muffin és hideg tej.
Hát igen, nagyjából minden nap itt reggelizünk, ráadásul ugyan azt, szóval nem nehéz követni a szokásainkat.
-Oké csajok, indulnunk kell!-Mondtam, mire mindannyian felpattantunk, beszálltunk a kocsinkba, és elhajtottunk a suliig. A szekrényünk a folyosó végén volt, így kifutóként használva a folyosót, végigvonultathattuk a legújabb divatot (a táskámat majd csak holnap dobják piacra!). A fiúk ámulva figyeltek, a csajok féltékenyen néztek minket. Már megszoktuk...
Ezek után az órák következtek. Matek, biosz, föci, nyelvtan, aztán dupla töri. Szokás szerint a füzetembe rajzolgattam, meg leírtam ami a táblán volt, a barinőim hasonlóan.

Remélem tetszik nektek az új rész! Hamarosan kikerül az ötödik is, ami új izgalmakat tartogat majd! olvassátok, és VÉLEMÉNYEZZETEK, vagy KOMMENTELJETEK! Nagyon sokat jelentene! :)

3.rész: Induljon a nap!

-Joóóó reggelt Los Angeles! Rúgjátok le a takarót, töröljétek ki az álmot a szemetekből, már hat óra nulla nulla van!-Üvöltötte a rádió egy szép, tavaszi hétfőn.
-Jól van na, mindjárt...-Motyogtam félálomban.
-Aki esetleg nem kelt volna fel, annak jöjjön egy kis ébresztő zenebonaaa...-Folytatta a bemondó.
-Neeeee!-Visítottam, és gyorsan kinyomtam az éjjeli szekrényemen lévő órát. Ekkor azonban kopogtatást hallottam az ajtón.
-Gyere be!-Szóltam halkan.
-Kicsim! Ideje felkelni.-Simogatta meg a fejemet Martha, a házvezetőnőnk.
-Megyek, megyek... Ugye omlettet csinálsz?-Kérdeztem.
-Ha szeretnéd, azt csinálok. Sok gombával, igaz?-Csak bólintottam egyet. Hihetetlen, mennyire ismer!
Lerúgtam a lábamról a takarót, aztán gyorsan belebújtam a rózsaszín, pihe-puha nyuszi papucsomba. Átbotorkáltam a folyosón, egyenest a fürdőbe. Vettem egy finom meleg, vanília olajos fürdőt (ennek következtében mindig enyhén vanília illatú vagyok), aztán fürdőköpenyben másztam vissza a szobámba. Kipillantottam az ablakon. Szokás szerint verőfényes napsütés árulkodott a melegről, vagyis jó idő van. Ennek tudatában felvettem egy egybe ruhát, aminek a teteje krémszínű, az alja sötétkék, és ilyen barnás-bordós virágokkal van díszíve, hozzá egy barna övet. Megnéztem magam a tükörbe, és szerencsére tetszett, amit láttam (az arcomtól eltekintve), így hát folytattam az öltözködést. A sminkasztalomon voltak a kiegészítőim. Felvettem egy krémszínű, nagy gyöngyökből álló karkötőt, aminek a végén egy arany szívecske található, illetve egy az utóbbi színű nyakláncot, kulcs medállal.
Bájologtam, hülyülgettem pár percet a tükör előtt, majd a táskás szekrényem felé vettem az irányt. Kinéztem, egy az övemhez illő, barna bojtosat. Hamar belepakoltam a sulis cuccokat, végül felhúztam a lábamra a krémszínű balerina cipőmet. Ez megvolt. Leültem a smink asztalkám elé. Alapozóval bekentem az arcomat, aztán egy kis púderrel lefixáltam. Később a legjobb fajta szempillaspirált alkalmaztam, illetve hasonlóan márkás szemceruzát a felső szempilláim tövében, egy vékony vonalban. Leheletnyi csillogós szempillaspirál... És már kész is, mivel a körmeimmel nem kell foglalkoznom, köszönhetően a francia műkörömnek.
Élettel telien sétáltam le a lépcsőn a konyhába, ahol - mint láttam - már apu is lent volt, és az én fajta omlettet ette.
-Csak neeem?!-Kérdeztem tettetett felháborodással.
-Nyugi kicsim, Martha dupla adagot csinált!-Válaszolta.
-Na azért!-Nevettem el magam, majd én is nyammogni kezdtem a részemet. Mikor megettem, felpillantottam az órára.
-Jézus, mennem kell, elkésem!-Jelentettem ki, gyors puszit nyomva apu arcára. A házvezetőnőnk a kezembe nyomott egy zacskót, illetve egy poharat, amiből - ha az orrom nem csal - friss kávé illata szűrődött ki.
-Ez pedig...-Kezdtem találgatni, mi lehet a zacsiban.-Saláta!-Ugrott be.
-Sok sikert a sulihoz!-Mondta, mire gyorsan megöleltem, majd aput is, és rohantam ki a kocsihoz.

Remélem tetszett gyerekek, egy részbe nagyjából mindig ennyi lesz, hogy mindenkinek legyen ideje elolvasni, és ne kattintsatok el rögtön, mert meglátjátok, hogy ez egy regénnyi olvasmány. Ha érdekel a folytatás, nyomd meg valamelyik véleményező gombot, vagy kommentelj! Nagyon sokat jelentene. :) 

2. rész: Sarah Pockett

Következzék az első rész a karakter, Sarah szemszögéből. Olvassátok, és légyszíves véleményezzetek! :) Köszi szépen.

Sziasztok! Sarabeth Alexis... Ööö, szóval Sarah Pockett vagyok. jelenleg az Egyesült Államokban, Los Angelesben élek édesapámmal. Korábban Franciaországban éltünk, anyu halálát követően azonban költözésre szántuk el magunkat, a Csendes-óceán túloldalára. Apum multimilliárdos céget vezet, több pláza, üzlet, szálloda az ő tulajdonában van. A tengerparttól nem messze élünk egy hatalmas házban, nem messze a gimnáziumtól, ahol tanulok, okosodom, illetve kiélvezem a menőség minden előnyét. Szabadidőmben sokat sportolok, jógázom, pilátesre, jógalátesre járok, illetve hétvégén futok, de nem vetek meg más, esetleg megerőltetőbb dolgot sem.
A házunkban helyet kapott Kingston, az egy éves Yorkshire Terrier is, illetve Bella, a 4 hónapos hófehér kiscica.
Nagyon imádom őket, Kinget szinte mindenhová magammal viszem, Stellel pedig otthon szoktunk egy csomót bohóckodni. <3
A házvezetőnőnk, Martha szokott engem ellátni kajával, vele beszélhetem meg a világ gondjait, anyám helyett anyám. Minden titkomba beavathatom, ő az egyetlen nő a háznál, merthogy apu anyu halála óta rá se néz egyetlen nőre sem. És nem mondom, hogy nem hiányzik... Ráadásul nagyon elfoglalt, szinte egész nap dolgozik, bár sokszor be szoktam nézni hozzá a plázába, merthogy gyakran tartózkodik ott.
Nos, kezdetnek azt hiszem ennyi, ha érdekel más is, olvass tovább! :)

1. rész: Előszó

Sziasztok!

Ez itt a legújabb blogom! Remélem tetszeni fognak a bejegyzések, a korábbi írásaim már meleg fogadtatásra találtak, bízom benne, hogy most is így lesz. A sztori egy leányzóról fog szólni, Sarabeth Alexis Garcia Porcherről, aki a francia milliárdos, Fréderick Porcher egyetlen gyermeke. Érdekesnek tűnik? Kezdd el olvasni a történeteit, pillants be az életébe, nem fog csalódást okozni, ezt garantálhatom!
Miután elmeséltem a történet hátterét, jöjjön néhány információ rólam, az írónőről.
12 éves vagyok, lány, középhosszú, szőke hajjal olyan szemszínnel, ami távolról nézve kék, közelről viszont talán inkább zöld. Két remek, és leginkább tanulságos film ösztönzött arra, hogy elkezdjem ezt a blogot, az ihlete is onnan leginkább. Nagyon szeretem a svájci csokit, a többszörösen összetett, bonyolult mondatokat, illetve a különleges, földöntúli dolgokat, bár ezek most nem fognak itt helyet kapni. Az állatokat is szeretem, bár nem vagyok olyan nagy greenpeace-es, inkább csak úgy pozitívan állok hozzá ehhez is, mint mindenhez.
Imádok hülyülni, röhögni, piszkálgatni másokat, szóval sokaknak az idegeire mennek, de azért így szeretnek. Igaz? A kedvenc könyvem a Rouge, illetve a Stray, Rachel Vincent fantasztikus alkotásai. Kedvenc filmet nem tudok kiemelni, ugyan így ételt, és italt sem. Na jó, talán az előbbiből igen, de azt is csak tágabb körben: szeretek mindent, ami gombás, tejszínes, vagy gombás-tejszínes. :)
Szeretnék köszönetet mondani Dorának és Vancsómnak, nélkületek nem jött volna létre a történet! :)
Mit hagytam még ki... Óóó, nagyon szeretek írni, és imádlak tieteket! <3