-Jól van na, mindjárt...-Motyogtam félálomban.
-Aki esetleg nem kelt volna fel, annak jöjjön egy kis ébresztő zenebonaaa...-Folytatta a bemondó.
-Neeeee!-Visítottam, és gyorsan kinyomtam az éjjeli szekrényemen lévő órát. Ekkor azonban kopogtatást hallottam az ajtón.
-Gyere be!-Szóltam halkan.-Kicsim! Ideje felkelni.-Simogatta meg a fejemet Martha, a házvezetőnőnk.
-Megyek, megyek... Ugye omlettet csinálsz?-Kérdeztem.
-Ha szeretnéd, azt csinálok. Sok gombával, igaz?-Csak bólintottam egyet. Hihetetlen, mennyire ismer!
Lerúgtam a lábamról a takarót, aztán gyorsan belebújtam a rózsaszín, pihe-puha nyuszi papucsomba. Átbotorkáltam a folyosón, egyenest a fürdőbe. Vettem egy finom meleg, vanília olajos fürdőt (ennek következtében mindig enyhén vanília illatú vagyok), aztán fürdőköpenyben másztam vissza a szobámba. Kipillantottam az ablakon. Szokás szerint verőfényes napsütés árulkodott a melegről, vagyis jó idő van. Ennek tudatában felvettem egy egybe ruhát, aminek a teteje krémszínű, az alja sötétkék, és ilyen barnás-bordós virágokkal van díszíve, hozzá egy barna övet. Megnéztem magam a tükörbe, és szerencsére tetszett, amit láttam (az arcomtól eltekintve), így hát folytattam az öltözködést. A sminkasztalomon voltak a kiegészítőim. Felvettem egy krémszínű, nagy gyöngyökből álló karkötőt, aminek a végén egy arany szívecske található, illetve egy az utóbbi színű nyakláncot, kulcs medállal.
Bájologtam, hülyülgettem pár percet a tükör előtt, majd a táskás szekrényem felé vettem az irányt. Kinéztem, egy az övemhez illő, barna bojtosat. Hamar belepakoltam a sulis cuccokat, végül felhúztam a lábamra a krémszínű balerina cipőmet. Ez megvolt. Leültem a smink asztalkám elé. Alapozóval bekentem az arcomat, aztán egy kis púderrel lefixáltam. Később a legjobb fajta szempillaspirált alkalmaztam, illetve hasonlóan márkás szemceruzát a felső szempilláim tövében, egy vékony vonalban. Leheletnyi csillogós szempillaspirál... És már kész is, mivel a körmeimmel nem kell foglalkoznom, köszönhetően a francia műkörömnek.
Élettel telien sétáltam le a lépcsőn a konyhába, ahol - mint láttam - már apu is lent volt, és az én fajta omlettet ette.
-Csak neeem?!-Kérdeztem tettetett felháborodással.
-Nyugi kicsim, Martha dupla adagot csinált!-Válaszolta.
-Na azért!-Nevettem el magam, majd én is nyammogni kezdtem a részemet. Mikor megettem, felpillantottam az órára.
-Jézus, mennem kell, elkésem!-Jelentettem ki, gyors puszit nyomva apu arcára. A házvezetőnőnk a kezembe nyomott egy zacskót, illetve egy poharat, amiből - ha az orrom nem csal - friss kávé illata szűrődött ki.
-Ez pedig...-Kezdtem találgatni, mi lehet a zacsiban.-Saláta!-Ugrott be.
-Sok sikert a sulihoz!-Mondta, mire gyorsan megöleltem, majd aput is, és rohantam ki a kocsihoz.
Remélem tetszett gyerekek, egy részbe nagyjából mindig ennyi lesz, hogy mindenkinek legyen ideje elolvasni, és ne kattintsatok el rögtön, mert meglátjátok, hogy ez egy regénnyi olvasmány. Ha érdekel a folytatás, nyomd meg valamelyik véleményező gombot, vagy kommentelj! Nagyon sokat jelentene. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése